45 éves lettem

Immár a harmadik születésnapomat ünnepeltem Japánban. 2011. szeptember 28, szerda. Ez a nap is úgy indult mint a többi. Szép kora őszi időre ébredt Nagoya. Szerda révén számunkra, Toyota dolgozók számára viszont ez volt a hét és egyben a hónap utolsó munkanapja is. Sőt ezzel a nappal végre véget ért a 3 hónapos igen fura munkarendünk, amikor is szombattól szerdáig dolgoztunk. Arról, hogy ez miért került bevezetésre egy korábbi bejegyzésemben már utaltam.

Elsőként Bea és a Gyerekek köszöntöttek fel, olyan 14 óra tájban hívtak telefonon, ami náluk reggel 7 óra volt. Az ünneplés pedig a munka után kezdődött. A kollégáimmal együtt elmentünk vacsorázni egy koreai BBQ, japánul Yakiniku étterembe. Ezt követően egy karaoke bárban folytatódott az este. Erről nem készültek képek, de talán jobb is.

Másnap aztán kissé álmosan, rekedten és fejfájással ébredtem. Viszont henyélésre nem volt sok időm, mert be kellett mennem a belvárosba az orvoshoz, a szokásos gyógyszereimet feliratni, majd pedig megvenni a Shinkansen jegyeket Hiroshimába. Ezután még bevásároltam, majd egy rövidet motoroztam. Éppen hogy csak megfordultam, már mehettem is vissza, hiszen Suzuki Hajime barátomék vacsora meghívásának eleget téve, délután 5-kor jelenésem volt náluk.

Felesége, Hanae-chan nagyon finom vacsorát főzőtt, sok zöldséggel, némi olaszos beütéssel. Sőt még némi magyar vonást is felfedeztem, mivel a vacsora egyik fogása egészen hasonlított a paprikás csirkére.

A vacsora végén pedig előkerült az igazi meglepetés, egy apró torta. A rajta lévő feliraton pedig ez állt, Happy Birthday Zsolt-san. Nagyon kedves figyelmesség volt a részükről.

Japán tortám

Köszönöm a finom vacsorát és a kedves meglepetést