Egyszerűen nem értem. Négy nappal ezelőtt, Japán modernkori történetének legnagyobb, 9.0 erősségű földrengését élte át, amit egy mindent elsöprő szökőár követett. Mindezek következtében több tízezer ember vált hajléktalanná, és egyelőre a halottak számát is csak felbecsülni tudják, amit legalább 15 ezerre tesznek.
Japán fővárosa teljesen megbénult, változó területekre kiterjedő áramkorlátozásokat vezetnek be, komolyabb fennakadások vannak a vonat és metró közlekedésben. A szerencsétlenséget tovább növeli, hogy a fukushimai atomreaktor két blokkja is felrobbant (ugyan nem nukleáris robbanásról van szó), és várható, hogy a 3. blokk is hasonló sorsra jut.
Ugyanakkor itt Nagoyában, vagy szükebb környezetemben a munkahelyemen, mintha semmi nem történt volna. Elképesztő, hogy tőlünk 600-800 km-re mincsoda pusztítást végeztek a természet erői, itt meg mintha nem is ugyanabban az országban élnénk. Minden ugyanúgy megy a megszokott kerékvágásban. Ha valaki most idepottyanna Nagoyába, és nem tudna arról, hogy Japánban mi történt az elmúlt napokban, szerintem semmit nem is gyanítana az országot ért hatalmas katasztrófáról.
Én például valahogy úgy képzeltem el a mai napot, hogy együttérző, esetleg aggódó, netán kisírt szemű kollégákat fogok látni. De nem! Mindenki ugyanúgy folytatta a munkáját, mint bármely egyéb napon.
Vagy itt van egy másik példa a látszólagos közönyre.
Engem az elmúlt hétvégén legalább 50-en megkerestek. Szükebb és távolabbi családtagok, barátok, volt kollégák, ismerősök. Még egy volt gimnazista osztálytársam is érdeklődött hogylétem felől. Éreztem mindenhonnan a felém áradó szeretetet és az őszinte érdeklődést. Viszont ami meglep, hogy a hétvégén egyetlen japán kollégám sem csörgött rám, hogy rendben vagyok-e, szükségem van-e valamire. Abszolút semmi!
Aztán olyan hírek is jönnek, hogy nincsen elég tüzelő- és üzemanyag, ezért több prefektúrában is jelentősen korlátozták a vásárolható benzin és kerozin mennyiségét. (Megjegyzés: itt a legtöbb háztartásban ún.kerozin-kályhákkal fűtenek. És éjszakánként, különösen a földrengés és tsunami által sújtott északi területeken, bizony fagypont alá is süllyed a hőmérséklet.)
Itt nálunk ismét semmi. Én csak annyit vettem észre, hogy kb. 5 Yennel magasabb lett a benzin ára. Jelenleg 149 Yen az ún "Regular" benzin. Kérdezem is a kollégákat, hogy ez ugye a földrengés miatt van? Erre csak legyintenek, hogy szó sincs róla, ez az arab világban dúló polgárhárorúk hatása csupán.
Szóval nem értem az egészet.
Az biztos, hogy a japán emberek nagyon fegyelmezettek, és még ilyen katasztrófa esetén is fegyelemmel és türelemmel viselik a sorsuk alakulását. De azért bennem bújkál a kisördög, hogy miért van ez a látszólagos közömbösség az embertársaik iránt? Vagy ezt csak én érzem így?
Próbálok a helyi TV adásából is tájékozódni. Eddig nem bántam, de most úgy érzem hiányzik, hogy otthon nincsen TV készülékem. Ezért az NHK (országos TV adó, ahol a híreket angol nyelvű alámondással teszik érthetővé a "gájdzsinok" számára is) adását az autómban nézem. Az autómban persze van kérés nélkül is van TV, ami itt természetes tartozáka az autó navigációs rendszerének Persze ez is tipikus Toyota, illetve tipikus japán megoldás, mert csak akkor lehet nézni, ha áll az autó és a kézifék be van húzva!
Szóval, ha TV-t akarok nézni, lemegyek a ház elé a parkolóba, beindítom a vasat és már jön is az adás.
Az biztos, hogy nagyon más a média mint odahaza! Lehet, hogy csak a nyelv miatt érzem így, de valahogy itt teljesen érzelemtől mentes, tárgyilagos, szinte csupán adatközlő! Legalább is szerintem a hírek ilyen.
Nem érzem benne azt a manipulatív, szenzációhajhász hatást, ami az otthoni médiából dől(t).
Hát egyelőre ennyi. Remélem holnap egy kicsit többet fogok megtudni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése