Továbbra sem javul a helyzet

Holnap lesz 1 hete, hogy Japánt hihetetlen erősségű földrengés rázta meg. Sajnos azóta az események csak eszkalálódtak, és a fukushimai atomerőműben is érezhetően romlik a helyzet. A reaktorok hűtésére tett erőfeszítések nem vezetnek lényeges eredményre, aminek következtében a háttérsugárzás növekszik. Ezért pl. ma már 80 km-re javasolták kitolni az elzárt zóna határát.

Viszont nagyon nehéz eldönteni, hogy kinek higgyen az ember. A nyugati médiát figyelve, pl. CNN, Bloomberg, BBC stb., olyan kép tárul az olvasó, néző elé, mintha itt máris egy nukleáris holokauszt kellős közepén lennénk. A japán országos televizió, az NHK, amelynek angol nyelvű adása is van, lényegesen visszafogottabban nyilatkozik. Nyilván igyekeznek elkerülni pánikot, aminek akár milliók is áldozatul eshetnek.

Szerintem az igazság valahol a kettő között található. Tény, hogy a külföldi állampolgárok körében jóval nagyobb az aggodalom, mint amit a japán őslakosokon lehet tapasztalni, ami azért részben a nyelvi nehézségekből, illetve az egyes nemzetek követségei által keltett ellentétes nyilatkozatokból is táplálkozik.
Az is biztos, hogy a japán emberek nagyon fegyelmezettek, és higgadtak. Az érzelmeiket pedig teljesen elrejtik, kifelé, pláne egy idegen vagy egy külföldi felé nem mutatják.

Nyilvánvaló, hogy nekik, ha teljesen elszabadulna a pokol, akkor sincsen hová elmenniük. Legfeljebb a társadalom egy nagyon kicsi, vékony rétegének. Nagyon érdekes, hogy a japánok pontosan az a nép, akik Hiroshima és Nagasaki után a legérzékenyebbek ha a nukleáris sugárzáról esik szó. És érzem rajtuk, hogy még Tokióban sem érte el a helyzet súlyossága azt a szintet, hogy menekülésre gondoljanak.

A külföldiek zöme viszont megkezdte, vagy már el is hagyta Tokiót. De még egyszer ki kell hangsúlyoznom, hogy Tokióról beszélek, és nem Nagoyáról, ahol én élek. Nagoya 360 km-re délkereltre fekszik Tokiótól. Itt az élet teljesen normálisan folyik a szokásos medrében.

Ma egyébként a belgiumi anyacégünk kiadott egy nyilatkozatot, hogy az itt dolgozók családtagjai, ha úgy gondolják, hazatérhetnek a cég költségén. A TMC-vel szerződésben álló dolgozók is, mint amilyen én is vagyok, ha úgy gondolják, az éves szabadságuk terhére szintén hazatérhetnek.
Én egyelőre Nagoyában még nem érzem úgy, hogy eljött volna az idő!
Várok és együtt imádkozom a japánokkal, hogy a helyzet minél hamarabb forduljon jobbra.