Tókió az óriás metropolisz

Tegnapi bejegyzésmben Disneyland-ről írtam, ma pedig néhány gondolat erejéig a Tokióban szerzett élményeinket szeretném megosztani.

Július 15-én, az előző napi Disneyland-i kaland után elég fáradtan ébredtünk, de aztán gyorsan magunkhoz tértünk, hiszen Tokió megszámlálhatatlan érdekességgel, látványossággal bír.

Még nem írtam, hogy a szállásunk Tokióban az egyik ismert városnegyedhez, Shinjukuhoz közel eső Sakura hotelben volt. Talán ez volt a tokiói kirándulásunk egyetlen negatívuma, legalább is szerintem, de azért ez sem volt vészes. Annak ellenére, hogy Nagoya is nagyváros (kb. 2 millió), és az emberek itt is elég kicsi területen összezsúfolódva élnek, Tokió után mégis azt mondom, hogy Nagoya egy kellemesen tágas, élhető hely.
A Sakura hotelt is ez alapján kell értelmezni. Borzalmasan kicsi minden. Két darab 2-ágyas szobát vettünk ki, de szerintem egy szoba, beleértve a mosdót, WC-t és egy 20 cm széles "közlekedő folyosót" is nem volt nagyobb 6-7 m2-nél. Gyakorlatilag az ágy megtöltötte a szobát.
És mindezt mennyiért? 3 éjszakára a 2 szobáért fizettem összesen 55.000 Yent (kb. 130.000 Ft-ot). Nem kevés, de hát azért ez mégis csak Tokió, a világ egyik legnagyobb metropolisza.
Sőt, ha ehhez még hozzá teszem a lakásbérlés árát Tokióban, akkor mindjárt egészen olcsónak tűnik.

Az érdekésség kedvéért néztünk lakáshírdetéseket. Egy 40-45 m2-es lakás (ez már nagy!!!) havi bérleti díja, 100.000 és 150.000 Yen között mozog. Ez barátok között is 230-350 ezer forintos tartomány.

Éppen egy ingatlan hírdető előtt ájuldozunk

De térjünk vissza a városra. Első sétánkát a hoteltől 4 vonatmegállónyira lévő Harajuku-ban tettük. Harajuku egyébként Tokió egyik látványosságaként számontartott Shinjuku  városrészhez tartozik, ahol megszámlálhatatlan bolt és divatüzlet található. Természetesen ezért Harajuku a fiatalok egyik kedvenc helye, és hát itt pompáznak a számunkra sokszor röhejesnek tartott maskaráikban. A kb. 1.5-2 órás sétánk során, ami igazán csak pár utcára korlátozódott, a gótikus viselettől, a maid lányokon keresztül a mangáig minden felvonult.

Július lévén, egész Japánra kiterjedő leárazások (Sales) vannak. Érdekes megemlíteni, hogy évente 2 ilyen nagy leárazási (sales) időszak van. Az egyik decemberben, a másik pedig júliusban. Azért ez a két hónap, mert a nagyvállalatok ekkor fizetik ki a dolgozóiknak a jutalmakat, ami a Japánok esetében, legalább is ameddig a gazdaság még jól ment, kb. 3 havi fizetésüknek megfelelő összeg. Tehát 1 évben, a havi fizetésükön felül még fél éves fizetésnek megfelelő bónuszt is kapnak.
(Jelenleg ez az összeg lényegesen kevesebb.)

Sok boltba betértünk, Bea és Brigi vásárolgattak is apróbb dolgokat. De aztán bementünk egy nagyobb áruházba, ahol bolondok háza és totális hangzavar uralkodott. Az apró boltok eladói egymást túlordítva igyekeztek magukhoz csalogatni a pénzüket mindenképpen elkölteni vágyó fiatalokat, főleg lányokat. Egyébként az árak, még magyar szemmel nézve is kimondottan alacsonyak. 1000-1500 Yenért (2500-3500 Ft.) már blúzt, szoknyát, táskát, pólót vagy akármit lehet venni. És mindezt kiváló Japán minőségben.

 Vevőcsalogató lányok

Szócsöves lányok és Brigi

Túrkálás japán módra

Harajuku után metróra szálltunk (érdemes egy pillantást vetni Tokió metróhálózatára). Persze ismét nem állhatom megjegyezni, hogy itt nem csak pofáznak a metróépítésről, mint odahaza. Nem tudom mi lenne ezzel a 12 milliós várossal, ha mondjuk a hibbant demszkyt (tudom, kisbetűvel írtam) tennék meg csak 1 hónapra Tokió élére. Szerintem a várost elöntené a korrupció és a kutyaszar, valamint megkezdődne a városnak a zsidók kezére történő átjátszása.
Az alábbi képen egyébként a Tokyo Metropolitan Government (főpolgármesteri hivatal) impozáns felhőkarcolói láthatók.

Szóval Harajukuból Tokió állomásig vonatoztunk és metróztunk. Ennek közelében található a Japán Császár palotája, amit csupán kívülről lehet látni, de azért így is impozáns látvány a zsúfolt metropolisz közepén egy több hektáros zöldterület, ami csak a császáré.

A híd mögött már a császár rezidenciája látható

Innen az utunk Akihabara városrészbe, annak is a külföldiek által előszeretettel látogatott  Electric City részébe vezetett. Mint ahogy a nevéből már sejthető, itt aztán minden elektronikai eszköz, valami hihetetlen választékban található meg. Egymást érik a szórakoztató- és háztartási elektronikai cikkeket árusító boltok toronymagas épületei. Minden japán elektronkai gyártó (Sony, Panasonic, Sega stb.) és az ezek termékeiket kínáló hatalmas áruházláncok (Yamada, Eiden, Bic Camera, Sofmap stb.) megtalálható itt. Persze a nagyok mellett megszámlálhatatlan apró elektronikai üzlet is jól megél. Ha már Akihabara, akkor természetesen nekünk is kellett venni valamit, így Bálintot megleptük egy PSP-vel (PlayStation Portable) valamint hozzávaló programmal.

A metróból kilépve ez a kép fogad

Tipukus Akihabara látkép

Aztán itt is rengeteg fura öltözetű, főleg lányokat lehetett látni.
Megmondom őszintén, elször azt hittem, hogy kuplerájokat reklámozó lányokról van szó, amikor is szinte minden sarkon egy-egy "maid"-nek öltözött lányba botlottunk.

Csak később tudtam meg, hogy szó sincsen erről, ezek a lányok az ún "maid-style kávéházakat" reklámozzák. Ezekben ugyanis tényleg a viktoriánus korabeli angliát idéző kosztümben pompázó "szolgálólányok" hivatottak a vendégeket kiszolgálni. Az ide belépő vendéget a "Welcome Home Master" köszöntéssel fogadják és a földre térdelve töltenek teát a "master'" poharába, együtt játszanak vele stb. Szerintem meglehetősen gyermeteg a dolog, mint egyébként nagyon sok minden Japánban. (Sokszor nagyon infantilisnek érzem ezt a társadalmat. De hát nekik így jó!)

Egyébként a maid kávéházak ötlete onnan származik, hogy valamikor az 1990-es évek vége felé volt egy rendkívül népszerű "manga anime" sorozat, amiben a fő karakterek maid öltözékben pompáztak.

Az alábbi linken egy nagyon jó video látható a "Maid cafe" lényegéről.

Akihabara után, a nap zárásaként, a város egyik régi részét, Asakusa-t kerestük fel. Mivel Japánban még nyáron is elég korán sötétedik (7 óra után már teljesen sötét van), ezért Asakusára már nem sok időnk maradt. Pedig itt is van bőven látnivaló, sőt akár hajókirándulásra is be lehet fizetni a Tokió-öbölben.
Azért a fő látványosságként számontartott hatalmas buddha templomot, az Askusa Kannon-t és az ahhoz vezető árkados utcákat megnéztük. A dolog további érdekessége, hogy 1993 nyarán, amikor először jártam Japánban és a kéthónapos ittlétem során ellátogattunk Tokióba is, akkor szintén Asakusa volt az egyik hely amit felkerestünk. Érdekes volt ennyi év távlatából újra visszajönni ide. Bizony régen volt! Brigi ekkor még csak 10 hónapos kisbaba volt, Bálint pedig még sehol.

Balu, Bea és Brigi a hatalmas lanten előtt,
mögöttük a templomhoz vezető árkadok

Itt pedig a háttérben az Asakusa Kannon

Összegzésként megállapíthatom, hogy Tokió tényleg hatalmas metropolisz, aminek csak a töredékét láttuk, azt is főleg ízelítőként. Ellentétben Nagoyával itt rengeteg külföldi él és a bennszülöttek jelentős része is egész jól beszéli az angol nyelvet. Ennek ellenére, 1 hétnél tovább biztosan nem tudnék itt élni. Nap mint nap a tömött (de ugyanakkor patyolattiszta!) metrókon és vonatokon utazni, majd a 25 m2-es lyukba hazatérni.... Hát ez nem az én világom! Jó volt, érdekes volt, de ennyi talán elég is volt belőle.