Tengeri kaland, avagy 1 perc fürdés után kórház

Ugyan még be sem fejeztem a Tokió és környéki túránk leírását, most mégis megszakítom az eddigi fonalvezetést, mert ma olyan "élményben" volt részem, amit érdemes azonnal lejegyezni.
Történt az, hogy ma ismét rekkenő kánikula révén, gondoltam még ma utoljára kiugrom a tengerre egy jót fürödni. Azért utoljára, mert jövő szombattól 4 hétre ismét Európa utazom, illetve ebből 1 hétre a Közel-Keletre.

Na szóval felpattantam a motorra, és gondoltam irány a tenger, körbekerekezem a Chita félszigetet, helyenként megállok, fürdök egy jót, aztán irány tovább.

Csak az a kis bökkenő történt, hogy már az első megállást követően, kb. 1 perc fürdőyés után, sikeresen ráléptem egy, angolul Stingray-nek nevezett halra. (Úgy gondolom, ez valamiféle rája lehet)
http://animals.nationalgeographic.com/animals/fish/stingray/

Ez a kedves dög pedig, csupán védekezésből ugyan, de rácsapott a szigonyos farkával a jobb lábfejemre. Ekkor valami hihetetelen fájdalom hasított belém, és rögtön éreztem, hogy ez állat marás, és nem kagyló vagy kö vágta sebesülés.
Iszonyatos fájdalmak között kibicegtem a vízből, és amikor megláttam, hogy ömlik a lábamból a vér, férfiasan bevallom, kissé megijedtem. Annak ellenére, hogy balatoni gyereknek vallom magam, bizony nem ismerem ezeket a tengeri herkentyűket. Rögtön átfutott az agyamon, hogy biztos valami halálos mérgű vizikígyó vagy hal harapott meg, és már látni véltem, hogy ürölhetek akkor, ha a kalandot egy sima amputációval megúszom.

Ez a kis "helyes" állat csapott a lábamra a mérges farkával

Azért szerencsére nem vagyok az a pánikolós, ezért elvonszoltam magam egy közelben álló büfé szerű épülethez. Itt aztán egy nagyon kedves, idősebb néni, Isten áldja őt, rögtön látta, hogy bizony itt baj van, és ezt a "gájdzsin szan"-t bizony valami csúnyán megsebesítette, ezért leültetett, hideg vízbe dugta a lábam és azonnal hívta a legközelebbi kórházat.
Közben elállt a vérzés, de a fájdalom nem múlt, a lábamból pedig szinte semmit nem éreztem, ezért aztán a tengervíztől csöpögő fürdőgatyástul beültetett az autójába, és irány a kórház.

Persze ezt így leírva egész pörgő eseménysornak tűnhet mindez, valójában a kommunikáció a hatalmas nyelvi nehézségek miatt, meglehetősen döcögve ment. Ezért aztán felhívtam Hajime Suzuki barátomat, aki telefonon keresztül próbált meg tolmácsolni.

Szóval a néni beszáguldot velem a pár kilóméterre levő kisváros kórházába. Ugyan nagyon fájt a lábam, de a kórházba érve azonnal elámultam a hihetetlen tisztaság láttán. Már ott kezdődött a dolog, hogy nem lehet, de még az előtérbe sem, utcai cipőben belépni. Az első ajtón belépve azonnal papucsot kell húzni betegnek, hozzátartozónak egyaránt!!!!

Itt rögtön beültettek egy "tolószékbe", és mint egy 80 éves bácsit, betoltak a sürgősségi osztályra. Néhány perc múlva jött is a doktor. Közben Hajime kollégám folyamatosan telefonon tolmácsolt. A doktorbácsi közölte, hogy biztosan megmaradok, de ennek a dögnek a szúrása nagyon fájdalmas, akár napokig is eltarthat, sőt láz is kísérheti. Mi több, az én esetemben a kedves állat tüskéje benne maradt a lábamban, ezért fel kell vágni, a mérget pedig kipréselni.

Szerencsére az apró kis operáció már nem volt vészes, persze belémnyomtak valami érzéstelenítőt, utána pedig 200 mililiter infúziót, amiben fájdalomcsillapító és antibiotikum volt.

Közben Hajime rábeszélt, hogy eszembe ne jusson hazamotorozni, inkább eljön értem kocsival és hazavisz. Mire az infúzió lefolyt, a fájdalom is jócskán csillapodott, sőt közben Hajime is megérkezett.
Így aztán a kórházból már ő hozott haza. De még ezelőtt a motort kellett elrakni valahova, mert azért a tengerparton egy parkolóban mégsem akartam ott hagyni.
Ismét a kedves néni volt a segítségemre, aki megengedte, hogy náluk a ház udvarán letegyem a motor.

Hát röviden ennyi. Ha ma éjjel nem fog fájni a lábam, vagy nem lázásodok be, akkor holnap reggel megyünk vissza a motort felvenni. Közben vettem a néninek egy kis ajándékot, amivel a kedvességét szeretném meghálálni.

Mégegyszer, az Isten Áldja!

Megmentőim, a háttérben pedig a világító torony, ahol az esemény történt
(a képet egy nappal az esemény után készítettem)

Tegnap este még utánakerestem az interneten ennek a dögnek. Presze rengeteg cikket találtam, de a Wikipedian lévő nagyon meglepett. Ugyanis a híres ausztrál zoológus, tengerkutató, számos TV show vezetője, Steve Irwin, avagy közismertebb nevén "A krokodilvadász" tragikus halálát is egy ilyen dög okozta 2006-ban. Persze az enyém méretében meg sem közelítette azt, aminek iszonyatos szigonya szegény "Krokodilvadászt" szíven találta. Az esetről az alábbi linken lehet többet olvasni.
http://en.wikipedia.org/wiki/Steve_Irwin