A néhány együtt töltött nap krónikája - 1. rész: Toyama

Sajnos, mint az életben minden jó, ez a néhány együtt töltött nap is nagyon hamar eltelt. Most amikor ezt a bejegyzést írom, már 5 napja, hogy Bea és a Gyerekek visszarepültek Belgiumba. Azóta már szerencsésen megérkeztek, sőt túl vannak egy hatalmas, a garázst és a pincét elöntő felhőszakadáson is Brüsszelben.
Viszont ismét felejthetetlen 10 napot töltöttünk együtt!

Míg tavaly a nagyvárosi, ezen pár nap alatt inkább Japán vidéki arcát igyekeztünk fefedezni. Ennek keretében először a nyugati parton lévő Toyama város közelében lévő, a japán alpok nyugati oldalát képező Hida-hegyeket látogattuk meg. Toyama városa kb. 250 km-re északra fekszik Nagoyától, ezért úgy döntöttünk, hogy ide autóval megyünk.

Észak felé haladva szeltük át Japánt és értük el a nyugati tengerpartot

Érdekes, hogy ismét megdöbbenést okoztam ezzel a kollégáimnak, mármint hogy autóval megyünk ilyen távolságra. A Japánok egyszerűen nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy 100 km-nél nagyobb távolságot autóval tegyenek meg. Persze könnyű nekik, mert hihetetlenól fejlett és szerteágazó vasúthálózatuk van.

Toyamába egyébként az ún. "Obon-hét" első napján érkeztünk, így rögtön egy utcai felvonulás közepébe csöppentünk. Érdemes megemlíteni, hogy az "Obon" ünnep budhista eredetű szokás, amikor is az emberek a felmenőikre emlékeznek. Ilyenkor a japán emberek felkerekednek, meglátogatják a szüleiket, illetve az őseik sírját. A hét első napja az emlékezés jegyében telik, majd ezt követi a háromnapos "Bon-Odori" fesztivál.


Lányok-asszonyok zászlós, táncos
vonulása Toyamában az Obon ünnepen



Nézelődünk az utcai forgatagban

Másnap aztán kora reggel indultunk, hogy vontattal felutazzunk a várostól úgy 50 km-re lévő csodás Hida-hegyekbe. Ez már a Japán Alpok nyugati oldala. 2009 telén szintén a japán alpokban voltunk, csak ennek a keleti oldalán, Nagano városhoz közel eső Hakuba részén voltunk.

Unazuki állomáshoz érve átszálltunk a Kurobe-völgyben közlekedő kisvonatra, melynek érdekessége, hogy Unazuki állomástól Ikedairáig terjedő alig több mint 20 km-es út során 21 völgyhidon és 42 alagúton kel át. http://www.kurotetu.co.jp/en/railway/index.html

Ezzel a kisvonattal utaztunk a Kurobe völgyben
Érdekes megfigyelni, hogy még ez a vonat is villamosított

Majd 2 órán keresztül zötykölüdtünk, mire a vonta átszelte a völgyet, de a látvány, a friss levegő kárpótolt bennünket. Persze mondanom sem kell, hogy Obon-hét lévén zsúfolásig tele volt az amúgy félóránként közlekedő kisvonat.



Erdei kirándulás japán módra - Soha nem lehet tudni, mi hullhat a fejünkre



Jellegzetes "láb-onsen".
A lányok jól bírják a meleget, de ez még nekik is forró volt

A természet szépségei



A nap végén ismét visszavonatoztunk Toyamába. Hulla fáradtak voltunk, így mind a négyen végigaludtuk majdnem az egész utat, este pedig egy gyors vacsora után bezuhantunk az ágyba.