Toyamából hazafelé útbaejtettük a Japán tenger partján fekvő Kanagawa városát. Itt ugyan nem sok időt töltöttünk, éppen csak annyit, hogy megtekintettünk a város nevezetességét a Kanagawa kastélyt.
|
Ezt még gyakorolni kell |
|
Kanagawa utcáin két magyar riksa |
|
Úton visszafelé Nagoyába - Kanagawa kastély |
Másnap, augusztus 10-én, korán reggel ismét felkerekedtünk, hogy a Hiroshimától kb. 30 km-re fekvő Miyajima szigetet meglátogassuk. Hiroshima egyáltalán nincsen közel Nagoyához, közel 500 km a két város közötti távolság, de a Shinkansen mindezt 2 és fél óra alatt legyűri. Ilyenkor mindig elgondolkodom azon, hogy vajon a MÁV mikor lesz ilyen szinten? És nem csak a sebesség a lenyűgöző, hiszen a belga Thalis, a francia TGV, vagy a német ICE is megy ekkora tempóval, de az a hihetetlen tisztaság, másodpercnyi pontosság, udvarisság, egyszerűen elképesztő.
|
Hurrá, utazunk |
|
Ez egy másodosztályú kocsi a Shinkensen
Hikari -szuperexpresszen |
Hiroshima főpályaudvarán aztán egy másik vontara - ami leginkább a budapesti HÉV-re emlékeztetett -szálltunk át, amivel Miyajimaguchi városrészig kellett elmennünk. Mivel Miyajima szigetét a szárazfölddel út nem köti össze, a hátralévő pár kilométert komppal tettük meg.
A kompról már jól látszott a sziget jelképe, a tengervízből kimagasló "Tori". Ahogy az itt élőktől hallottuk, a sziget eredeti neve Itsukushima (厳島), Miyajima (宮島) csupán egy népszerű elnevés, melynek jelentése "Shrine-island".
|
A tenger kiemelkdő tori, háttétben pedig Miyajima szigete |
|
A boldog apa a két gyönyörű gyermekével |
Ugyanúgy, mint a japán történelem során mindvégig, Miyajima ma is szent helynek számít, ahol a sintó és buddha vallás jellegzetes együttélése figyelhető meg. A sziget tele van a sintóista vallásra jellemző pirosra festett egyszerű "torikkal" és díszes buddha templomokkal.
|
5 emeletes pagoda |
|
Bea éppen a buddha szertartás szerint vízzel önti le a szobrocskát |
Nekünk, de különösen a gyerekeknek a sziget egy másik jellegzetessége, az utcákon csatangoló őzek tetszettek. Egyik-másik példányuk kimondottan erőszakos volt. A kompról leszállva fagylaltozni kezdtünk, amire persze egy kedves őzike azonnal ott termett, és kitartóan elkezdett utánunk jönni. Addig-addig kunyerált, míg én oda nem adtam neki a fagyim felét.
|
Ez az éhenkórász Brigi fagyijára pályázott |
|
Ez pedig Beát vette támadásba |
|
Miután megette a fagyimat jóllakottan leheveredett az árnyékban |
Az őzek mellett állítólag majmok is élnek itt mivel hatalmas, erdővel borított hegy emelkedik a szigeten. El is indultuk, hogy felmásszunk az 500 méter magasan lévő csúcsra, de aztán közösen úgy döntöttünk, hogy 32 fokban, 95%-os páratartalom mellett ez mégsem jó ötlet. A felvonót pedig pont most zárták be karbantartás miatt.
|
Tipikus japán angol felirat
Felvonó 10 percre (ha kicsit szaladsz akkor csak 7) |
Délután 3 óra körül aztán kellemesen kitikkadva visszaindultunk Hiroshimába, ahonnan ismét Shinkansennel "repültünk" vissza Nagoyába. A visszaút egy kicsit tovább tartott, mivel Osakában át kellett szálljunk, illetve innen Nagoyáig, a Shinkansen Kodoma változatával mentünk, ami minden városban megáll.
|
Itt még a "főutcán" sétálgatunk |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése