Második hétköznapi hétvége

Ha július, akkor Nagoya fulladozik a hőségtől és a mellé társuló, szinte elviselhetetlen párásságtól. Hallom a hírekben, hogy otthon is naponta dőlnek meg a korábbi melegrekordok. De szerintem itt keményebb, mivel az iszonyatos párásság miatt, ahogy kilép az ember egy légkondicionált helyről, 2 lépés után mindenkiről ömlik a víz.

Nem akarom elkiabálni, de én egészen jól bírom a hőséget. A japik állandóan nyögnek, szenvednek, látványosan törölgetik magukat, a napsugaraktól pedig hegesztőmaszkba és vállig érő kesztyűbe burkolódzva védik magukat.

Kihasználva a jó időt, illetve, hogy egy újabb motoros kollégát fedeztem fel, pénteken leugrottunk a Csendes-óceánhoz, illetve a mellette elterülő Hamana-ko tóhoz. A kollégám tokiói, ezért nem ismerte a helyet. Én már többször is voltam itt, többször írtam is róla.

Hamana-ko kb. 100 km-re fekszik Nagoyától, ami motorral nem egy nagy távolság. Persze nem Japánban. Odafelé nekünk majdnem 4 órába telt az út. Persze nem az autópályán mentünk. De visszafelé már nem bírtuk, inkább fizettem közel 2000 yen autópálya díjat, ami kb. 4300 forintnak felel meg, de legalább 80-90 km/h sebességgel tudtunk "repeszteni'.

Néhány motoros képet már feltöltöttem a Facebook-ra, de azért ide is bemásolok párát.

Hamanako tó, a rajta átívelő hídon pedig éppen egy Shinkasen robog át

Jellegzetes japán "tori" a tóban.
Előttem fiatal kollégám -legalább is hozzám képest-, pedig egy gyönyőrű Harley-n feszít



Hurrá!!! Végre megérkeztünk az óceánhoz!