Tanulmányúton Tokióban és Gunmában

Két héttel ezelőtt a japán főnököm azzal az ötlettel állt elő, hogy volna-e kedvem egy rövid márkakereskedő látogatáson részt venni Tokióban és Gunma prefektúrában. Mondanom sem kell, hogy habozás nélkül igent mondtam, hiszen mindig is érdekelt, hogy betekintést nyerhessek a japán Toyota / Lexus márkakereskedők különös világába.

Így aztán november 24-én és 25-én, 4 másik külföldi kollégámmal együtt (3 amerikai és 1 thaiföldi) felkerekedtünk, és elutaztunk a Gunma prefektúrában lévő Takasaki városba. Takasaki Tokiótól északnyugatra fekszik kb. 120 km távolságra. Nagoyából természetesen a Shinkanzen szuperexpresszel utaztunk.
Mindig magával ragad ennek a vonatnak a varázsa. És nem csak a sebessége, hanem a tisztasága, a hihetetlen pontossága, a fantasztikus kényelme is lenyűgöző. Persze azért a sebessége sem elhanyagolható, hiszen a Nagoya Tokió távolságot, ami autóval 360 km, a Nozomi expressz pontosan 1 óra 42 perc alatt teszi meg úgy, hogy közben 2 helyen is (Shin Yokohama és Shinagawa) megáll.

Indulás Tokióba

De térjünk vissza a Toyota látogatáshoz. Állomásunk első útja a Takasakiban lévő Gunma Toyopet márkakereskedés egyik Toyota és Lexus szalonja volt. A pontosabb érthetőség kedvéért meg kell említsem, hogy Japánban a Toyota 4 különálló értékesítési csatornával rendelkezik. Ezek a Toyota, a Toyopet, a Corolla és a Nezt. Fontos megemlíteni még azt is, hogy a Lexus nem önálló értésítési csatorna, hanem valamelyik Toyota csatorna része. Továbbá még érdemes megjegyezni azt is, hogy itt egy dealer nem ugyanazt jelenti, mint odahaza, vagy akár bárhol Európában. Mind méreteiben, mind az össz eladási darabszám tekintetében Japánban egy dealer sokkal inkább egy közepes méretű importőrnek felel még, amihez aztán 20-50 saját értékesítési pont, ún. dealer store tartozik.  Az értékesítési darabszámuk is ennek megfelelő, egy-egy dealer évente 15-30 ezer autót ad el.

Megérkeztünk, a fehér Alphard előtt az amerikai kollégáim állnak

Saját érdeklődéstől vezérelve már korábban is betértem egy-egy Toyota szalonba, és ahogyan most is, minden egyes alkalommal meglepett, hogy a szalonban jóformán nincsenek autók. Aztán most végre megértettem, hogy miért. Ugyanis a japán emberek, ellentétben szerintem minden európai autóvásárlóval, leginkább katalógusból választják ki a nekik tetsző modelt, színt, felszereltséget stb. Ezt nálunk el sem lehetne képzelni. Persze azért itt is van tesztautó, de igazán csak a legújabb modellekből egy-egy darab.

Csupán egy-két autó lézeng a szalonban

Aztán a következő meglepetés a műhelyben ért. Azt hittem valami hiper-modern, szuperul felszerelt műhelyeket fogok majd látni. Ezzel szemben azonban a valóság egész mást mutatott. Viszonylag öreg, koszos és nem túl jól felszerelt műhelyben dolgoznak a szerelők. Sőt, ami aztán a csúcsok csúcsa volt, hogy ma, amikor minden folyamat számítógépen kiválóan tervezhető, nyomon követhető, japán kollégáink hatalmas táblán vezetik az egyes autók szerviz előjegyzéseit, illetve a javítás egyes fázisait.

Munkafelvétel japán módra a 21. században

Persze ami öreg, és jól bevált azért az nem feltétlenül jelenti azt, hogy az ócska és lecserélendő. Éppen most próbálják bevezetni több-kevesebb sikerrel a Toyota által fejlesztett központi munkafelvételi és dealer menedzsment rendszert. Ha belegondolok, hogy ez nálunk már hány éve fut....?

Igazán egy dolgot találtam irigylésre méltónak. Ez pedig a napi háromszori alkatrész kiszállítás volt. Néhány szűrőtől és gyújtógyertyától eltekintve nincs is a szervizekben szinte semmi alkatrészkészlet.
Takasakiban ezután még látogatást tettünk ugyanennek a Gunma Toyopet dealernek a Lexus szalonjában is. Na azért ez már úgy nézett ki, ahogyan azt elképzeli a messziről jött ember.

Csoportkép a Lexus ügyfélváróban

Lexus szalon

Este pedig aztán bevettük magunkat egy a hegyek között meghúzódó, állítólag híres Ryokan hotelbe (Japanes style inn). Vendéglátóink alaposan kitettek magukért, mert kiváló tradicionális japán vacsorát, majd pedig éjszakába nyúló, és kellő mennyiségű szake és sócsu elfogyasztásával egybekötött karaoke fesztivált rendeztek.

Másnapra aztán meg is lett a hatása. Reggel enyhe fejfájással ébredtünk, sőt a Thai kollégámat Tokióba érve kórházba is kellett vinni, mert teljesen kiakadt. Ő ugyan azt mondja, hogy szerinte a reggelitől kapott "ételmérgezést", bár mi is mindnyájan ugyanazt ettük, szerintem leginkább az előző esti szake, whiskey és még ki tudja miegymás tette meg a hatását.



Itt még nagyon vigyorok a Thai cimbora, másnap már kevésbé volt vidám



Vacsora után céllövöldébe mentünk

Micsoda értelmes tekintetek

A vacsora után még persze nem volt kedvünk ágyba bújni, ezért gyalog és a szállodai yukatát viselve elindultunk a faluközpontba. Néhány száz méter után betértünk egy céllövöldébe, ahol egyedül én tudtam nyerni. És milyen érdekes az élet, kiváló lövészetem jutalmául pedig egy szép bűvös, azaz Rubik kockát kaptam ajándékba.

Másnap aztán indultunk Tokióba. Itt már különösen említésre méltó nem történt velünk, így aztán kora este, fáradtan, de élményekkel gazdagon visszatértünk Nagoyába.