Együtt kirándultunk Kiotóba

Mivel november 3-a munkaszüneti napra esett Japánba, ezért én is csatlakoztam Leventéék első városnéző útjához. Ezért aztán már reggel viszonylag korán felkerekedtünk és kocsival együtt elmentünk a nem túl távoli Kiotóba. Én már kétszer is jártam itt, ezért már némi rutinnal mozogtam Kiotóban a rengeteg látnivaló között. Első utunk a jól ismert Kinkakuji-temple-höz, vagy ismertebb nevén a Golden Pavilonhoz vezetett. Beák nyáron itt béreltek kimonót, amiben aztán egész nap pompáztak a külföldiek, de még a japánok legnagyobb ámulatára is.

Kinkakuji, a háttérben a híres Golden Pavilon

Kinkakujitól az útunk következő állomása a számomra megjegyezhetetlen nevű Fushimi Inari Taisha nevű shinto shrine-hoz vezetett, ahol a szorosan egymás mögé elhelyezett több ezer pirosra festett kapuk éltal alkotott "alagutak" között bolyongtunk. A hely érdekessége, hogy ugyanezek a kapuk megjelennek a Memoires of a Geisha című filmben is. További érdekesség még, hogy szinte az összes kapu egyének, családok és vállalatok adományaiból készült. És mivel ezek fából készülnek, egy-egy kaput kb. 20-25 évente újra kell cserélni. Az alábbi képen jól látható, hogy az adománzozók nevét az oszlopokba bevésik. 



Tori kapuk



Emőke és én

Innen továbbhaladva aztán a város több részében is megálltunk egy-egy rövid séta erejéig. Krisztinek és Emőkének nagyon tetszettek az általam csak "szekérhúzóknak" becézett fiúk. A város több részén is lehet látni ilyen és ehhez hasonló kenyérmeghajtású városnéző szekereket, sőt más városokban is láttam már ilyeneket. Az biztos, hogy kemény fizikai munka lehet, főleg akkor, ha két testes külföldi pattan fel bakra!
Talán érthető, de nekünk fiúknak pedig inkább a kimonóban pompázó japán lányok tetszettek .

Városnézés japán módra

Kimonóban pompázó lányok

A városnézés a kihagyhatatlan Gion negyed öreg utcái között ért véget. Innen aztán hazafelé vettük az irányt. Az úton mondanom sem kell ismét több alkalommal is hatalmas dugóba, japán nevén "dzsútájba" keveredtünk. Érdekes, ezt a dzsútáj szót szinte minden magyar azonnal megtanulja. Én is az első szavak egyikeként sajátítottam el. Bár ez lehet, hogy azért van így, mert az autó navigációja fél percenként ezt mondja be.

Levente lefényképezte az autóm navigációs képernyőjét.
Pirossal kiemelve látható a "dzsútáj"