Tényleg itt ragadtam

Bejött az, amire a legrosszabb álmomban sem gondoltam volna, hogy nem tudok hazautazni. Ahogy az előző bejegyzésemben említettem, 17-én, szombaton este kimentem a repülőtérre. Hosszas tanácskozás és abszolut tanácstalanság után, egy cingár kis japán nőci, az utasok erős felmordulása közepette bejelentette, hogy a járatot törlik, de próbáljuk meg másnap, vasárnap reggel.

Ezzel az útravalóval a hócipőmben én is hazaindultam. Már éjfél elmúlt mire a várostól közel 50 km-re lévő Centrair Repülőtérről vonattal és metróval hazamenten.
/Az alábbi térképen jól látszik, hogy a reptér milyen messze van a várostól./

Nagoya Centair Repülőtér, egy mesterségesen épített szigeten helyezkedik el, melyet a 2005-ben megrendezett World Expo kedvéért építettek 

Hajnali egykor aztán csörög a mobilom, és hívnak a Lufthansától. hogy vasárnap már ne is kíséreljek meg a reptérre kimenni, mert azt a járatot is törlik. Legközelebb hétfő reggel próbálkozzak.

Tegnap, vasárnap este megfogadtam, hogy még egyszer megkísérlem a lehetetlent, és hétfő reggel 8-ra kimegyek a reptérre. ma reggel fék 6-kor felteltem, de mire összekészülődtem, már a Lufthansa japán honlapján fent volt, hogy a változatosság kedvéért ma sem megy a gép.

Ezek után úgy döntöttem, hogy nem kísérletezem tovább. Bementem a céghez és az első dolgom az volt, hogy felhívjam a HR osztályt, megtudni, hogy ilyenkor mi van. A HR osztálytól meglepő müdon egészen rugalmasan álltak a dologhoz, így megegyeztünk abban, hogy 2 héttel elhalasztom a hazautazásomat.

Remélem a természet nem fog meglepni bennünket egy újabb vulkán felébresztésével.