2009. szeptember 12.

16. nap - Fodrász

Ma újabb élménnyel lettem gazdagabb! Már napok óta tervezgettem, hogy a hétvégén el kellene mennem fodrászhoz. Japánban kétféle fodrászat van, az "Bun" vagy más néven "Hair Saloon" avagy a hagyományos "Barber". Minden barber üzzlet előtt kint látható a jellegzetes forgó piros-fehér-kék spirál mintázató oszlop.
Megkérdeztem az egyik kollégámat, hogy ő hová szokott járni. Elmondta, hogy tőle 2 perc gyaloglásra van a "Barber" akihez ő már rég óta visszajáró vendég. Megkértem, hogy jöjjön el velem, és magyarázza el a mesternek, hogy mit is akarok. Így is tettünk, a mai reggelen elmentem a kollégámhoz, aki kb. 20 percnyi autózásra lakik tőlem, onnan pedig átsétáltunk a barberhez. Mondanom sem kell, kiválóan megcsinálta a hajamat. Itt Japánban a barber-nél természetesen meg akartak borotválni, de azért ezt inkább nem kértem. Viszont kiválóan megmaszírozták a fejem, a nyakizmaimat, a vállamat. Szóval teljes kiszolgálásban volt részem.  És mindezért fizettem 1890 Yent (kb. 14 euró).
Innen kocsival elmentem vásárolni. Felfedeztem egy egészen közel eső bevásárló központot, ahol megvettem a napi élelmiszereket és néhány egyéb apróságot. A bevásárló központ mellett van egy CD/DVD kölcsönző, ahová beiratkoztam. Ez egy kicsit nehezen ment, mert az eladó kislány ugan nagyon lelkesen, de eléggé korlátozottan beszélte az angol nyelvet.
Érdekes módon lehet itt kölcsönözni, egyszerre akár 10 filmet is ki lehet venni. A kölcsönzés 1 hétre szól. 5 film esetén mindezért 1000 Yent (kb. 7 euró) kell fizetni.
Délután autóval bementem a városba, hogy egy kicsit ismerkedjek a bal oldali vezetés rejtelmeivel. (Most speciel nem a szép hazánkat romba döntő, azt teljesen kiárusító bal oldali vezetésről beszélek). Nos ez több okból sem bizonyult igazán jó ötletnek.
A probléma ott kezdődöt, hogy az autó navigációját természetesen csak a keresett hely telefonszáma alapján tudom használni. Semmi gond gondoltam, beütöttem a Toyota Midland Square telefonszámát, aztán gyerünk. Igen ám, de a navi ugye a leggyorsabb útvonalat választja, én pedig nem tudom hogyan kell ezen módosítani, ezért a kedves hölgy aki a képernyőn szépen meghajol és mindig bemondja, hogy éppen milyen nap van, fogta, és felvitt a Nagoya ringre. Ez persze fizetős autópálya. Mivel nekem még nincsen ETC kártyám (erről majd legközelebb írok) készpénzzel kellett fizetnem minden egyes szakaszért. A fizetésnek ez a formája a legdrágább! Így aztán a kb. 15 km-es autópálya szakaszért 500 + 750 Yent gomboltak le rólam. Ez magyar pénzben kb. 3000 Ft-nak felel meg. Ennyire drága még anno a horn-bunkókuncze kormány alatt a Győr - Hegyeshalom autópálya sem volt.
Visszafelé aztán már nagy ívben elkerültem az autópályát, így viszont az út majdnem 1 óráig tartott. Legközelebb majd az ETC kártyáról írok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése