Szóval véget ért.
December 23-án reggel 7:50-re jött értem a szállodához a taxi, majd úgy fél kilenc tájékán megérkeztem a repülőtérre. Hihetetlen, de már ekkor kezdtek gyülekezni a kollégáim, hogy még egy végső búcsút inthessenek nekem, mielőtt felszállok a repülőre.
Nagyon jó érzés volt látni, hogy összesen 21 kollégám jött ki hozzám a repülőtérre. Talán ez is bizonyítja, hogy megkedveltek és elégedettek voltak velem.
Őszintén megvallva, vegyes érzések fogtak el. Egyfelől örültem, hogy hamarosan újra láthatom a családomat, de másfelől kissé szomorú is voltam, hogy itt kell hagynom ezt a sok kedves embert, a sok barátot és ezt a csodálatos országot. De hát ilyen az élet...
 |
| Japán barátok, kollégák társaságában a Chubu reptéren |
Remélem hamarosan viszontlátjuk egymást, és talán nekem is ismét alkalmam nyílik arra, hogy néhány évig ismét Japánban élhessek, dolgozhassak. A nehézségek ellenére úgy érzem, nem kellene kétszer kérni....
De ez majd egy másik japán napló témája lesz.
Viszlát Japán!!!
Jó volt olvasni a bejegyzéseid. 2 év tapasztalatát és az élményeket, amiket az utazások során át éltél. Köszönöm hogy megosztottad velünk. Boldog Új Évet kívánok a családoddal és remélem egyszer még vissza térsz Japánba.
VálaszTörlésGratulálok! Boldog új evet, új élményeket és mindenfele szépet és jót kívánok!
VálaszTörlésZsolt, köszönjük, hogy megosztottad élményeidet, igy általad már Japánban is járhattunk, hiszen oda eljutni nem sok embernek van esélye.
VálaszTörlésAzért biztos jó, hogy ujra itt vagy!
Jó pihenést és kellemes uj évet kivánok az egész családnak! :)))