A néhány egütt töltött nap krónikája - 3. rész - Arashiyama

Most amikor ezt a bejegyzést írom, már majdnem 1 hónap eltelt azóta, hogy Bea és a Gyerekek megérkeztek Japánba. Tudom, egy kicsit több időt kellene szenteljek a blogom naprakészen tartására, de sajnos vagy szerencsére, alig jut rá időm.

Most is csak azért tudtam leülni a számítógép elé, hogy japán kalandjaink harmadik, és egyben befejező részét leírjam, mert miután este elindultam a szokásos kerékpárutamra, néhány kilométer után észrevettem, hogy az első kerekem tök lapos. Ezért rögtön be is adtam a drótszamarat az Apita melletti kerékpárboltba kerékcserére, én pedig hazaballagtam. Most pedig leültem, és nekiláttam írni.

Szóval a közös kalandunk harmadik része a Kyoto közelében lévő, Sagano Arashiyama nevü helyhez kötődik. Mint ahogyan a hét során többször is, most is Shinkasennel utaztunk, igaz csak 1 megállónyit kellet mennünk, Kyotó-ba. Ezt kb. 40 perc alatt gyűri le a Shinkansen. Innen tovább egy másik JR vonattal mentünk Kameoka állomásig, ahol pedig vízre, pontosabban folyóra szálltunk, méghozzá az alábbi képen látható 20-25 személyes 3 evezős dzsunkába.


Ezzel a lélekvesztővel ereszkedtünk le a Hoso-folyón


Mint ne mondjak, minden elismerésem a 3 evezősé, akik a 35 fokos melegben, és 90%-os páratartalom mellett vitték a hajót a közel 2 órás úton. Persze helyenként a hajó ment magától is, nem is akárhogy, mert sokszor kisebb vízeséseken, erős sodrásokon, kövek és sziklák között mentünk lefelé. De mivel elég alacsony volt a folyó vízállása, azért voltak olyan részek, ahol bizony keményen evezni kellett. Sőt az egyikük egy hosszú bambuszrúd segítségével a meder fenekére kitámasztva a rudat, tolta előre a hajót.


A fital srác a bambuszrúddal tolta a hajót, az öreg pedig evezett.
Hátul a kormányos meg üdült

 

Na itt végre kezdünk beindulni

Itt éppen leckét veszek evezésből

Ime a magyar virtus - Na ezt csináljátok utánam japik!!!

Csónaktúránk végén pedig sétára indultunk Arashiyama nevezetességeit, köztük a híres bambuszerdőt felfedezni. Őszintén bevallom, nagy csodálója és tisztelője vagyok a bambusznak. Szerintem mérnöki szemmel egy valódi remekmű ez a növény, ami hihetelül erős, gyakorlatilag eltörhetetlen, ugyanakkor könnyű és tökéletesen egyenes. Nem véletlenül használják a keleti kultúrákban építkezésekre.


"Bambuszerdőben jártam, 3 virágszálat láttam"

Ez pedig Brigi kedvence volt. A lustábbak, vagy inkébb az elit (?)
így közlekedik, még a bambuszerdőben is

Délután pedig ismét Shinkansennel visszarepültünk Nagoyába, ahol a nap záróeseményeként felmentünk a Midland Square épület (ebben van a Toyota is) legtetején, a 46 emeleten lévő panoráma teraszra.



Itt éppen a Shinkanzen indulására várakozunk Kyotóban.
A lányok éppen egy lábtyűt fedeztek fel az egyik boltban.



"Annyi minden van itt, mit vegyek még ?"

 
Az alábbi kép a Midland épület tetején készült.  Ezt a képet nagyon szeretem ....