Négy hét távollét után ismét Japánban

Közel egy hónapja, hogy nem jelentkeztem újabb bejegyzéssel, aminek az oka ismét abban rejlik, hogy távol voltam Japántól. Mint ahogy azt még augusztus végén írtam, hosszú üzleti útra mentem.
Először a Közel-Keleten, Bahrain-ben voltam 1 hétig, majd pedig 2.5 hét erejéig az öreg kontinensen, Európába 4 országában, többek között szeretett hazámban jártam.

Tegnap, szeptember 22-én, kora délelőtt a szokásos Frankfurt-Nagoya Lufthansa LH736-os járattal jöttem vissza. A repülőútat, ami bár rendkívül hosszú, kemény 12 óra, már kezdem megszokni. Viszont valami történhetett velem, mert tegnap estétől borzalmas hasmenés jött rám. Remélem semmi komolyabb nincsen, csak valami gyomorrontás.
Még szerencse, hogy szeptember 23-a Japánban munkaszüneti nap, így ma nem kellett mennem dolgozni. De hát nem is tudtam volna, hiszen az egész napot az ágyban, illetve a WC-n töltöttem.

Odahaza viszont NAGYON JÓ volt! Közel 10 napig lehettem együtt a családdal! Sőt mivel az utam Magyorországra is elvitt, itt is találkozhattam a rokonsággal. A rövid idő ellenére sikerült a programomba besürítenem a 25 éves érettségi találkozómat, sőt még az unokanővérem kisebbik lányának a lagziját is. De beszéljenek inkább a képek.

25 éves érettségi találkozó Balatonalmádiban
(Mellettem Moli, az egykori padtársam áll, aki azon kívül, hogy 25 évvel öregebb lett, nem változott semmit)

A lagzin pedig másik két unokatestvéremmel, Leventével és Emőkével megegyeztünk abban, hogy november hónapban meglátogatnak Japánban. Már nagyon várom őket, de előtte azonban még két volt kollégám, Ludas Gábor, alias Vakond és élettársa Piroska, fognak októberben meglátogatni.



Éljen az ifjú pár (Agárd, 2010. szeptember 18.)

Peti, akinek már alig van haj a fején, és én



A kép jobb szélén az örömapa, Vándor Pista vigyorog
(A kép bal oldalán Levente és Emőke. remélem, hogy tényleg eljönnek hozzám!)