Rámen

Az egyik korábbi írásomban említettem, hogy majd néhány gondolatban beszámolok arról, hogy mi az a rámen. Aztán valahogy mégis elfelejtettem, illetve mást tartottam fontosnak leírni. De mivel ma ebédre ismét ettem egy szép adag Tan-tan ráment, eszembe jutott, hogy erről írnom kell.

Valójában a Rámen (らーめん) Kínából származik, azonban közkedvelt étel Japánban is. Talán a magyar zöldség- és húslevesre tudnám hasonlítani, amiben rengeteg tésztát főztek ki. A tészta vastagsága is sokféle lehet. Láttam már az ún. Udon noodle-t, ami egészen vastag fehér tészta.


Természetesen az íze azért messze elmarad egy igazi finom, magyaros húslevesétől, de nekem nagyon ízlik. Persze rámenből szerintem legalább 20-féle van,  így készülhet mizó levesből, halból, disznóhúsból. Persze mindegyikben a kifőtt tészta mellett nagy mennyiségű zöldség, például gyökérnövények, gomba, sőt tengeri moszat is található.

Az 1950-es évekig a ráment "shina soba'-nak nevezték (szó szerint kínai soba, azaz kínai tészta), majd csak ezután kezdték el rámennek nevezni.


Az én kedvencem az ún. tan-tan rámen, pontosabban "tantanmen"ami kellemesen csípős levesből, darált disznóhúsból és vékonyra metélt tésztából készül. Mellette természetsen zöldségek és általánam 1 egész vagy fél főtt tojás is található.
 

Enni egy kicsit körülményes, sőt szép ruhában egyáltalán nem ajánlatos, mivel a tészta rendkívül csúszós, illetve a rajta levő levescseppek mindenfelé fröcsögnek. Ezért szalvétát vagy konyharuhát ajánlatos magunkra ölteni. Persze a Japánok, illetve általában az ázsiai emberek ügyesebben eszik, mint én, viszont szerintem meglehetősen gusztustalan módon szürcsölve szívják fel a tésztát. És persze mindeze pálcikával teszik. Majd miután elfogyott a tészta, akkor a fényképen láthat porcelánkanállal kikanalazzák a levest.