Vacsora a volt főnökeikkel

Már régóta terveztem, hogy megpróbálom felvenni a kapcsolatot volt japán főnökeinkkel, akik egykoron a TMH (Toyota Motor Hungary) elnökei voltak. Nem volt egyszerű feladat, de aztán a szerencse mellém szegődött még akkor, amikor Bahrain-ben voltam augusztus legvégén oktatni. Itt ugyanis az egyik japán kolléga valaha együtt dolgozott Masatoshi Oda úrral, a TMH 2. elnökével, akit aztán megkértem arra, hogy szerezze már meg nekem Oda úr email címét.

Így is történt, végül sikerült Oda úr email címét megszereznem, és írtam Neki egy levelet. Rögtön válaszolt is, persze nagyon meglepődött, hogy Japánban élek és dolgozom, de aztán rögtön fel is ajánlotta, hogy ha legközelebb Nagoyában jár, találkozzunk. És itt következett be a 2. szerencse, mert pont a tegnapi napon, amikor is Gáborék is még itt vannak, jött Nagoyába golfozni, így nemcsak velem, de Pirossal és Vakonddal is tudott találkozni.

Aztán a szerencse sorozat tovább folytatódott, mert kiderült, hogy ő viszont tartja a kapcsolatot Yoshida úrral, a TMH első elnökével. Így aztán kezdett összeállni a találkozó, melyet tegnap este Nagoyában, egy nagyon kellemes, igazi japán stílusú izakaya étteremben, a Nagoya állomástól nem messze szerveztünk meg.

Talákozás volt elnökeinkkel, a kép előterében Oda úr, mögötte Yoshida úr,
 leghátul pedig Yoshida úr felesége

Nagyon örültem, hogy láthattam a két kisöreget, akik szerintem alig változtak valamit. Yoshida úr még a feleségét is elhozta! A kiváló ételek mellett jól elbeszélgettünk, mindketten elmesélték a TMH-s küldetésük után hogyan alakult az életük (ma már mindketten nyugdíjasok). Yoshida úr és felesége Magyarországról visszatérve egyébként itt Nagoya környékén Toyotake-ben telepedett le. (Ez tőlem kb. 40 perc járásra van motorral.) Mondták is, hogy majd meghívnak hozzájuk.

És ami leginkább meglepett, és nagyon pozitívnak tartom mindkettőjük részéről, hogy mennyire jól emlékeznek még az akkori TMH-s kollégákra és márkekereskedőkre. Név szerint érdeklődtek mindenki felől. Yoshida úr még anekdotázott is, elmesélte, hogyan alakult meg a TMH, hogy eleinte mennyire nem akart Brüsszelből (ekkor itt töltött be posztot a Toyota Tsosho Europe-nál) Budapestre menni. Aztán azt is elmesélte, hogyan vette fel az első kollégákat, és hogy bizony a jelentkezők között még a korábbi szovjeteknek kémkedő, később munkanélkülivé vált ügynökök is voltak, akik fedőállásként ún. "statisztikai dolgozók" voltak.

Japán szokás szerint kicsivel 9 óra után a vacsora véget ért, mi hárman pedig még beugrottunk Sakae-ba egy kicsit körülnézni, és egy sört elfogyasztani.

Amerikai krimó Sakae-ban

Szóval nagyon jól telt az este. Köszönünk még egyszer mindent!