2010. május 30.

Motorostúra a kollégáimmal a Japán tengerhez

A hazalátogatásomat követő első hétvégére Japán kollégáim kiváló motoros túrát szerveztek. Nem is akárhová. Lényegében keresztülmotoroztunk Japánon. Mielőtt azonban esetleg még valaki rosszul lenne, azért pontosítanom kell, nem hosszában, hanem keresztben szeltük át a Honshu-szigetét, méghozzá valószínű a legkeskenyebb pontján. Kb. 200 km utat tettünk meg egy irányban.

Keresztül motoroztuk Japánt

Bár a 200 km több mintfelét autópályán tettünk meg, a fennmaradó 80-90 km-t gyönyürű hegyi utakon, illetve a tengerpart mentén tettünk meg.
Az egyik közvetlen kollégám Kumagai san, akit egyébként én csak Nice Guy Kumagai-ként emlegetek, már reggel 8-kor csengetett nálam, hogy indulás! Ugyanis 9 órakor volt a találkozó a Nagoya északi részén lévő autópálya egyik (Yoro Service Area) megállóhelyén. Ez is megérne egy külön fejezetet, hogyan néz ki egy pihenő- parkolóhely Japánban, de erről ha nem felejtem el, majd későbbi bejegyzésben fogok megemlékezni.
Szóval 9-kor találkoztunk 5 másik Japán kollégával, hogy elinduljunk Obama városba. Igen jól írtam, valban Obama a város neve, csakúgy mint az Egyesült Államok jelenlegi elnökének. De ez az Obama a Japán nyugati oldalán, a Koreai félsziget és Japán között elterülő Japan See partján, Fukui prefektúrában található.

Úton Obama City félé

Obama City-be kb. dél körül érkeztünk, és mivel már kellően éhesek voltunk, kerestünk egy helyi éttermet. No nem valami puccos helyre kell gondolni. Kollégáim ugyanis határozottan a lelkemre kötötték, hogy meg kell kóstoljuk a helyi halfajták egyikét.

Az étterembe gyalogolva elhaladtunk néhány halas bolt előtt, ahol mindenféle, számomra sokszor ismeretlen halfajtát árultak. Mindegyik viszont rendkívül friss, aznap reggeli fogásból származott.

Halas bolt Obama City-ben

Én egy grillezett fél-makrélát választottam. Ennek a Japán nevez Saba! Előn vagy nyersen elég ronda hal, de mire a tányérra került, a fejét leszámítva, egész jó formája lett. Ime a Saba, ala Obama módra.

Az ebédem

Ebéd után aztán ismét felnyergeltünk, és nekivágtunk a tengerpart melleti hegyi szerpentinek meghódításának. Csodálatosan szép utakon mentünk. A motorom is egész jól bírta, annak ellenére, hogy velem együtt van vagy 300 kg, és mindemellé csupán 32 lóerős, szépen ment felfelé a kanyargós szerpentineken.

Végezetül pedig álljon itt néhány kép izelítőül.






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése